Mégis...mennyivel szerelmesebb az ősz! Bár személyes vélemény és gyakran cáfolnak meg engem, mégis annyira egyértelműnek látom.Tény, hogy a tavasz virágba borítja világot, de ki volt az az idióta aki úgy állította be a szerelmet h csupa-csupa virág? És mióta olyan jó dolog a szerelem?Nem, rohadtul nem bárányfelhős, virágos, és rózsaszín...Csak egyedi,kicsit misztikus, és félelmetes.
Arról, hogy mindenki másképp éli meg a szerelmet...
Nem.:) Ugyanazokat a mondatokat hallom a szerelmi csalódottak szájából, amit annak idején én is mormoltam, s néha még ma is fel-fel idézem.Ugyanazok az érzések, stádiumok, és viselkedés főleg...persze van aki könyebben emészti, van aki tovább szenved, de az érzés ugyanaz.És jobb lenne ha tudná az ember hogy mit érez, ha valaki elmondaná neki hogy mi jön most, és meddig tart.mert egyik leggyakrabban használt közhelyünk:-"az idő begyógyit minden sebet..."- nagyon nagyon igaz, csak nem igy kell mondani a sértett félnek mikor vigasztalod, hanem felsorolsz neki 2 havi programot, foglalja el magát, aztán érzi hogy változik enyhül az "égés".
Miért filozofálok hülyeségekről?Mert nincs jobb dolgom.S talán mert épp nem vagyok szerelmes és jobban átlátom a dolgokat, ha majd újra ebbe a hatalmas hibába esek, vissza tudom olvasni a saját felettébb igaz, és őszinte gondolataimat:)
Visszatérve a szerelmes őszre...
Határtalan határok...színes falevelek,mindegyik más, mindegyik mást üzen, másképp hull,bámulhatod reggeltől estig őket. Hideg, csípős szellők, piros orr, gyanús gyenge napsütés...
Melankólia, emlékezés, bús-édes tapintás, mély magába-merülés.Én szívesebben puszilódznék kabátban, miközben fűt a szerelem, színes falevelek tömkelegében:D
na ennyit a hülyeségről, fekszem le:)
