Én azt mondom. Hogy?
Semmit, csak elkeverem.
Ideteszem, tologatom,
Hozzábújok, simogatom.
Én nem mondtam. De!
Elvesztetted, miért kerested,
Úgysem kellett, kiteríted,
Megszárítod.
Hova teszed?
Miért kiabálsz? Miért nem érted?
Odabújok, most már sírok,
Jaj, mennyi fáj, milyen kínok.
Kivasalom, szép sima lesz,
Összegyűröm, odaadom,
Kivasalod, jól felfújod,
Kiszakad, megsiratod,
Eltemeted.
Nincsen hova. Nem is. Minek.
Nem nézlek, csak méregetlek,
Kacsintgatok, észreveszlek,
Idefigyelsz, odapisilsz,
Kitöltenéd, de nem egy kvíz,
Ez való világ,
És nem a műsor,
Ez a szobád,
nincsen bútor.
Játszadoztunk.
Gyerekekkel, szépek voltunk, fegyverekkel
Táncoltunk is, minden reggel,
Elaludtunk, ha nem, ha kell,
Repültünk békaháton,
Ordítottunk minden áron.
Nem is. Nem volt, nem lesz, más volt,
Csipkét varrtam a fejedre,
Ráültem mérgesen, de
Mégis poros lett a fejem,
Most már mindegy,
Majd leseprem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!