csendesen, kiszámított figyelemmel,
ritmusra szuszogtam nyakadba félelmem.
Mikor szemedbe néztem először, hogy úszott,
le szavam, arcomon, könnyemben...
Szelem vagy,
tépett szárnyam emelgeted.
Pókhálóm vagy, rád ragadok.
Pókom vagy,és én a kosztod.
Patak vagyok,
te vagy a kő, amin átfolyhatok.
Tükör vagy,
s én a földön, az árnyékod.
Betű vagyok,
s te a szó,
amiben kimondatok.
Súlytalan ölelésem.
Holdam vagy, s én az eged,
lassan világítod,
sötét fellegemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!