Nagyon szépek vagytok

Nagyon szépek vagytok,

Nagyon szépek, nagyon buták.

Mindig másképp gondolok rátok,

Néha sírok, néha az is fáj, hogy látok.

De néznem kell szépségetek,

Tisztaságotok, sokféle félelmeitek.

Hinnem kell hitetek,

És megeszem minden mérgetek.

Magamon hordom a viseleteket,

Amiket megszabtok,

Amik olyan szépek, és olyan buták.

Köztetek lakom,

Oxigénetek szívom,

Sőt, nikotinotokat is akár.

És ha szülnöm kell gyermekem?

Majd elfutok vele messze,

Ki a hegyre, bele az égbe,

Ahol a felhő már ködnek álcázza magát,

Megszülöm egy istállóba,

És imádkozok, búslakodva,

Hogy ne higgyétek, hogy isten fia,

S megöljétek aztán…

Nem is tudom…

Olyan szépek vagytok,

Nagyon szépek, és nagyon buták.