Gyűlölöm!

Nem szeretem a rádiót, mert monoton, és táblázatos, nem szeretem a papokat, mert csalnak, ami gyalázatos.

Nem szeretem a felhőket, mert takarják a napot,nem szeretem a szavakat, mert kimondják, amit nem akarok.

Nem szeretem a sót, mert finommá teszi az ételt, nem szeretem a napokat, mert kihozzák a hetet.

Nem szeretek aludni, mert eltelik az idő, nem szeretek olvasni, mert gyűlik bennem a kiírható erő.

Nem szeretek szeretni, mert belém ég a vérem, ami hirtelen pezsdülésében, már nincsen hova érjen.

Nem szeretek félni, mert megsebzi az éjjelem, amit egyébként, olyan nagy szenvedéllyel szerettem.

Nem szeretem a csillagokat, mert kápráztatják a szemem, s káprázatomban, elalszik az igazi értelem, süket tekintetemben.

Nem szeretem a barátokat, mert csalódnom kell bennük, nem szeretem a jutalmakat, mert vért izzadok értük.

Nem szeretem a facebookot, nem szeretem internetet, nem szeretem a gépeket, nem szeretek semmit, amit az ember utólag kiképezett, nem szeretem a virágokat, nem szeretem az évszakokat, nem szeretem, hogy a gyújtóból gyorsan kifogy az üzemanyag.

Gyűlölöm az iróniát, gyűlölöm a hazugságot, gyűlölöm az ember lelke mélyén rothadó, kimondatlan titokzatosságot.

Gyűlölöm az esőt, mert lemossa a könnyem, gyűlölöm az erdőt, mert oxigént ad mindennek, amit gyűlölök, s valaha gyülőltem.

Gyűlölöm, hogy gyűlölöm azt is amit nem szeretek. Gyűlölöm, hogy gyűlölettel, ennyi sort, egy perc alatt betölthetek.