Egy perc csend

Porhab a tó felszinén
Alvadt fény.
A fűzfa nem szomorú
itt süket,vak, és néma a bú
A parton kiégett fű
Egy almafa. Ágai, mint hegedű
húzza a néma hangot
almáit eszi a nyű
Egy pad. Roskadt,régi,
a rozsda szétemészti.
Szeme van, bár vak
néma, és mesél
A tóra néz, s könnye úszik:
A felszínen halott hattyú
minden halk, és nagyon lassú

Halni kezdtem

Halni kezdtem,

akkor mikor megszülettem.

Élni fogok,

Halál a végcél, azért hajtok.

Halni kezdtem,

akkor, mikor megszülettem.

Jól csinálom,

közel hozzám halálom.

Élni kezdtem,

akkor mikor hozzád értem.

Élni fogok,

tapintásodért harcolok.

Fájni fog még,

de lassan kezed szemembe ég,

és minden pillantásom tapintod,

amit adtál, vissza nem vonhatod.

Hatalom

Nem szerelem. Ez hatalom.

A világot belülről uralom.

Nem szeretném, akarom,

Nem akarom, megkapom.

Nem álmodom, én megírom,

és eljátszom

saját drámám forgatom,

főszerepben a nyugalom.

A vonalaid.

Csíkok metszik át testedet,

belegubózva lépkedek.

Néha elesek, de rajtad,

érted, hozzád éledek.

Hatalmam a két kezed.

Nem szerelem. Ez hatalom

Minden szépét uralom.