Mintha éhezne a szó,
Szájprémemre tapad.
Nyakamon a vértelen éretlen erek,
Kezemen a hosszú írótoll lebeg,
Nincs semmi más,
a fény pislog, kopog, háromszor…,
Talán babonás...
Izzadom könnyeidet.
Fújom sóhajod.
Én nem merek félni,
Azt is félem, ami van.
Nem félek lenni,
Majd lesz, mitől félni
Átfélem, mosolyaidat.
