Lába kelt bennem a jelentéktelennek.
S mi jelentős? Elfelejtettem megkérdezni.
Az őszülő semmik csendben megjelennek,
S némák. Így hogy halljam őket hajlongani?
Pucér anekdotákat költ bennem az ész,
S ezeket takargatom.
Hogy némuljanak semmim közé,
S ne lásson, ne halljon , ne égjen, ne
lobogjon.
Mostmár újra nem tudom.
S tudatlanságomat okítom.
