Maradéktalanul változik az ember, és ezt a tényt egyszer felfogja mindenki élete során, mindig csak akkor, mikor először tapasztalja, hiába az azelőtt elolvasott számtalan, helyesen, és kevésbé helyesen megfogalmazott idézet.
Én először, azt hiszem 16 éves koromban szembesültem ezzel a szörnyű érzéssel: a változás, és elmúlás kegyetlen fájdalmával. Legalábbis ez az első olyan emlékem, ami igazán elgondolkodtatott azon, hogy mit éri meg megismerni, és mit jobb inkább elkerülni az életben.
Talán ahhoz az érzéshez hasonlítanám, amikor a gyerekek először szembesülnek azzal, hogy nem a mikulás hozza az ajándékokat, és nem a nyuszi lábnyomai vannak a nyuszi fészekben, ahova szépen, szimmetrikusan elhelyezi a kézzel hímzett tojásokat. És mint, ahogy ennek is, az azután következő tapasztalatainak is a fő okozója, az ész. Tanulunk, fejlődünk, tudunk.
És feltevődik a kérdés: hogy lehetne ebben a folyton átalakuló, változó társadalomban, egész, kiegyensúlyozott életet élni, és hogy lehet, tartós, bizalmas kapcsolatot ápolni más emberekkel?
Egyszerű: vagy nagyon butának kell lenni hozzá, vagy nagyon okosnak.
A naivitás gyönyörű,és nagyon veszélyes dolog. Ha valaki naivan áll egy kapcsolathoz, fantasztikus élményeket szerezhet, a felelőtlen és meggondolatlan érzelem-fergetegek folyton szikrázó parazsában hempereghet. Viszont nem kizárt, hogy mikor rájön, hogy a parázs forró, és éget, már sosem tünteti el testéről az égésfoltokat, és úgy éli le hátralévő életét, hogy minden felizzó parazsat távolról elkerül. Kimászva a hasonlatból: egyedül hal meg szegény.
Levonva a következtetéseket, újra az előző állításomhoz keveredünk vissza, vagyis vagy legyen annyira hülye az ember, hogy sose jöjjön rá mi folyik körülötte, vagy legyen annyira okos, hogy kikerülni, kijátszani, és megoldani tudjon bizonyos nehéz helyzeteket, a szociális élet alaptörvényeit követve. Vagyis legyenek olyan jó ügyvédi képességei, hogy találjon elég kiskaput, az „égések” kikerülése végett.
Nap mint nap észlelek szomorú dolgokat, a mai emberek szociális tevékenységekre tett szánalmas próbálkozásaikban.
Vegyük a közkedvelt facebook oldalon történő eseményeket (mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ma már ott élik le az emberek életük 50%-át, és tökmindegy mit csinál éjjel a kocsmába, ha az nincs megosztva, feledésbe merül). Tehát a facebook: Egy lány, nevezzük A-nak, magányos, szánalmas kicsúszott életét készül facebook bejegyzésekkel rendbe hozni. Beírja a google-be, hogy „magány, szerelem”, az első kétértelmű, ám igencsak keveset mondó, közhelyes idézetet bemásolja a facebook állapotához. Természetesen nem tünteti fel, az író nevét, akitől idézett, mert fölösleges, és mert nem divat. Várja, hogy ki fogja „tetszik”-elni, ezt a megosztást. Természetesen az nem érdekli, ha egy barátnője teszi, ő csak a szociális élet íratlan törvényei miatt teszi, hiszen barátja, és ezért kötelessége növelni, a közösségi hálón elért népszerűségi rátáját. Amint az ellenkező nemből is felfigyel valaki erre a kétértelmű idézetre, elkezdődhet a „vadászat”. Minden megosztását rendszeren követni kell minden fényképéhez, korhű, szellemes megjegyzéseket kell írni, mint a „szexy vagy”, „xép kép”, igencsak elterjedt , közkedvelt, és gyakran használatos hozzászólásokat.
Ha a kapcsolat kialakul, akár el is jegyezhetik egymást, vagy összeházasodhatnak, de mikor vége lesz ennek a bimbózó románcnak, számolniuk kell azzal, hogy a facebookon megjelenő, „now is single” állapotnál rengeteg „:(” jelet kapnak a pletykaéhes társadalomtól, akik így reménykednek plusz információ megszerzésében.
Ezt rögtön másnak meg is kapják, ugyanis „A” megoszt, egy túlexponált fotót, amin egy gusztustalanul izmos férfi ölel egy gusztustalanul vékony lányt, alatta meg ír (nem idéznék pontosan) olyan dolgokat, amik nem hagynak kétségeket afelől, hogy ”A” kapcsolata milyen okból kifolyólag ért véget.
Na most, az ezt követő ilyen típusú „képek” megosztása, részletesen beszámol „A” jövőjére vonatkozó konkrét elképzelésekről.
Nem fokoznám tovább, a mai ember agyi kapacitásának kigúnyolását, pedig még számos szellemes oldalt képes lennék beírni vele. Az én tulajdonképpeni hasznom ebből az egészből, hogy nap mint nap hihetetlenül okosnak, és értelmesnek érzem magam, ilyen emberek szánalmas életét követve, és valljuk be, jót tesz az embernek az önbizalom…
