Nem is az a baj, hogy messze sétáltam,
Hanem az, hogy sáros lett a lábam.
Nem is az a baj, hogy idefújt a szél,
Hanem hogy most miattam más valakit nem ér.
Nem is az a baj, hogy idáig loholtam,
Sáros lábbal, szeleket fullasztottam,
Hogy sietésben fagycsepp lett az arcomra,
És elveszett a hajamnak hulláma.
Az sem baj, hogy ilyen furcsán mosolyogsz,
A smink miatt van, nem is te vagy gonosz.
Nem is az, hogy csattogsz itt, a semmiben,
Értelmetlen lufikat tűrsz, töretlen,
Hogy álmos vagy, és mégsem alszol,
Hogy a tengerre plusz hullámokat ajzol,
Az sem bánt, hogy engem utálsz,
Hogy szememben bűnt, és bajt látsz.
Csak az a baj, hogy nem hiszem már,
Hogy ez a sok hűhó,meg a szél, meg a sár,
Megérné hogy fussak utánad,
Minden lépés, lekvárba kotyvasztott bánat.
Idejöttem, futottam,
És így sárosan, fáradtan,
Elküldlek meghalni, Bohóc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!