Szerelem-létra

Kapaszkodik, fel, érzéketlen,

érzelmeim szellőjében,

lenge ruhában, vezértelen,

gyorsan, veszélyesen.

Kapaszkodik, gyúrja, húzza,

összetöri, megragasztja.

Kapálózik, sikítozva.

Néha csendes, s dúdolgatva,

húzza magát magasabbra.

Magasabbra, de néha innen,

olyan furcsa,s hihetetlen,

hogy olyan magasan is, ismeretlen,

vonja magát, sérületlen.

Süket vagyok. Bennem rezgő szálak égnek.

S annak hangja, irányítja, szét a szemem,

jobbra, balra. Előre, bólogatva.

A hangok szépek,

tényleg égnek,

s úgy zenélnek.

Zenélnek a szerelemnek,

aki bennem , még mindig csendben,

mászik fel, a végtelenben.