Levelet kaptam

Soha nem hallottalak még,

Talán féltem is először.

Mert isten tudta,

Hogy melyik részemben rejtőzöl.

Tegnap imádkoztam,

Nagy könnyekkel fogadkoztam,

Aztán meghitt zokogásomban,

Gondolom, nem akartál már zavarni.

Pedig vártalak, veled akartam sírni.

Ma nem fogok aludni,

Semmi drámát,

Félelmeteset álmodni.

Csak lehunyom a szemem,

Hallgatom, ahogy szorítod a kezem.

S a hold beleúszik saját boltívébe,

A csend bulit szervez este,

S én meghívott vagyok,

Csak ülök saját fejemben,

És nagyon hallgatok.

Finom zongora

Érzem, ahogy darabokra törik lábam alatt a rothadt macskakő,

És puhára simítja talpam borozdáit .

Csendes remegés, bódult üvöltés,

Gyorsan váltják egymást,

Jajongva hallgatom

Finom zongoráját.

Milyen költői, ha kék az ég,

Ha sárga, ha vörös, ha ködös.

Milyen nagyon szép a sok szerelem,

A sok szikrázó dús-érzelem.

És kit érdekel, mi hal meg csendben.

Végigmasíroznak a gyászmeneten,

A zajongó víg hormonok.

Én többet nem sírok, és nem panaszkodok.

Belefekszem az új ágyamba,

És haldoklok,

Míg szól, az a szép zongora.

De többet nem sírok,

Csak még amíg írok,

Egész mostanáig.