Soha nem hallottalak még,
Talán féltem is először.
Mert isten tudta,
Hogy melyik részemben rejtőzöl.
Tegnap imádkoztam,
Nagy könnyekkel fogadkoztam,
Aztán meghitt zokogásomban,
Gondolom, nem akartál már zavarni.
Pedig vártalak, veled akartam sírni.
Ma nem fogok aludni,
Semmi drámát,
Félelmeteset álmodni.
Csak lehunyom a szemem,
Hallgatom, ahogy szorítod a kezem.
S a hold beleúszik saját boltívébe,
A csend bulit szervez este,
S én meghívott vagyok,
Csak ülök saját fejemben,
És nagyon hallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!