Szépen szól hozzám az éj,
lassabban kering ereimben is a vér,
elhalkult a szívem,csendesen ver,
fejem a párnán, lábam a földön hever.
Pakolja rám súlyait a nyugodtság,
s csendben szuszog bennem a boldogság.
Sötétbe vesz tekintetem,
érzem kezed, a szemeimen.
Valami szól, itt, bent a térben
valami más dallam, más egészen
mint amit hallhat tisztán a fülem,
valahol a kezedben érzem
ami láthatatlanul fekszik,
csendben, melegen, a szemeimen.
Úgy szeretném, súlytalan, testtelen
beléd olvadjak, mint valami végtelen,
sóhaj a lelkedben.
Kicsi mennyország fekszik, pillanatra ,
a horizonton.
Hatalmas fellegek közé feszül,
S elvesz alatta minden mozdulatom,
mert semmi vagyok, semmi voltam,
majd ha ott leszek, tán megtudhatom,
hogy van-e még szebb,
mint úgy álmodni,fesztelen,
hogy kezed ott a szemeimen,
simogatja gondolatom,
csendben, melegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!