Bánat

Ma felkölt, holnap altat,

kiszivárogtat belőlem , minden szusznyi szépet.

Csak csobog csendben, nyugtatóan,

méreg, a folyóimban.

Párna, ágy, temetés.

Veszett kutyák elől való,

értelmetlen menekülés.

Így sírom ki magamból a mindent.

És remegő világban,

remegő földön állok.

Lábam fáj, szememmel már semmit nem látok,

csak vizes foltokat.

A vizes foltokban, hulló csillagokat.

Így hullik ki belőlem minden.