Most rásüt a nap a szememre,
s besötétítem ablakom.
Most akarok félni, remegve,
hogyha távolról a hangodat hallom.
„Most nem félek az álmomtól”-mondom.
De könnyem csendben lepereg,
s fájásom nyakamba fojtom.
Éber álom, lefestem önarcképem: szürke foltok, a fekete vízfestéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!