Majd a nagy kanyarhoz értem,
Elkopott a fékem, mert azelőtt túl sokat féltem,
s mikor nem kellett volna, akkor is fékeztem,
most kellet volna, de már nem reméltem, hogy kijutok épen.
Kanyara az életemnek túl éles, hogy túléljem,
de hogy mondjam? hogy kérjem?
hogy ne sírjál, ha elkopik a fékem,
s meghalok, mikor még sokat kéne élnem?
Nem mondom, nem kérem,
kiszállok az autóból, csendben.
Vagy maradok, s hagyom, hogy magával repítsen.
Kicsi a kezem, hatalmas a kormány,
így halok meg?mekkora botrány!
Remeg a lábam, elcsuklik a hangom,
Sírni fogtok, annyira sajnálom!
Süvit a szél,
Becsíp a résre nyitott ablakon,
Fáj az arcom, szúrja a tél,
Könnyem megfagy, ajkam elég,
s a szemem, egy furcsa képet néz.
Csend van. Ugye nem félsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!