Morcos reggel, még rosszabb délután. Este felkerestelek. Sakkoztunk. Nyertem. Hogy fitogtasd mértéktelen nagy intelligenciád, kitöltöttél egy IQ tesztet előttem. De elszúrtad, az enyém nagyobb lett. Végleg lelombozva minden büszkeséged, elvittél kocsmába. Jól berúgtunk, olyankor szeretlek, természetes vagy, és erős, felemeltél és átvittél a küszöbön, feleséged lettem a Gbe. Csak ne erőszakolnád rám magad, még van mit szenvednem, még nem hevertem ki őt.
Borús téli reggel, iszonyú hideg, magas fák, mély szakadékok, kértelek, hogy vezess lassan.
Ma nem álmodtam. Ma nem hiányzott senki, boldog voltam. Mégis, neked mindig jó, bármit teszek, ha káromkodok, ha röfögök mikor nevetek, azt is eltűröd, hogy folyton leverlek sakkba. Most te hiányzol, s megrémít az érzés, nem kellene, én nem úgy…nem úgy szeretlek, te nem kéne, hiányozz. Mi lesz, ha végleg itthagysz?
Elhívtalak sétálni, még sminkem sem volt, azt mondtad így vagyok a legédesebb. Majd sírni kezdtem, s soha nem sírtam még olyan jót, mint akkor neked. És soha, nem vigasztalt meg senki még egyetlen szóval, úgy, mint akkor te. Agyonszerettelek.
Most mégis érzem, hogy nem valódi irántad minden érzelmem…én még őt szeretem…
Várj egy kicsit…kérhetem? Mi lesz ha itt hagysz? Szerelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!