Ha minden olyan egyszerű lenne,mint a filmekben, felülnék a buszra, odamennék hozzád, bekopogtatnék, édes mosollyal levennélek a lábadról, te örülnél, megölelnél, megcsókolnál.(egyik lábam a levegőben)
Aztán vágás: kielégült arccal feküdnék a mellkasodon, szerelmet vallanék, te is nekem, gyönyörűen fogalmazott nyálas párbeszéddel. Elkísérnél a buszig, elindulnék haza, boldogan, mert tudom, hogy szeretsz, és ez soha nem változik.
Aztán max. elrabolnak, te megmentesz, vagy félreértesz valamit, ami majd tisztázódik.a közepe sosem lényeg ha tudom hogy jó lesz a vége.
Szépen megszerkeztett csókok, könnyek, látványos képek.
Futok szembe veled a Kossuthon, túlvilági fény világitja meg az arcodat, a mosolyod szélét látom csak, eldobod a csikket, és elindulsz felém, sietni kezdesz, majd pont az utca közepén érjük el egymást, megölelsz, szorosan.Suttogsz a fülembe valami szépet,és itt már mindenki tudja, hogy soha többé nem válunk el.
Közel a kamera, csak a kezed látom, ahogy simogatod a nyakam.
Csak egy vágás, és ott lehetek melletted.
Utolsó kép a filmben: ölelem a macit amit tőled kaptam, aminek olyan sok a jelentősége, annyi mindenre ráébreszt, hogy könnyezve nézed végig a vége főcímet.
Itt már mindenki tudja, hogy szeretsz,mindenki sír, és egészen biztos, hogy többé soha nem engedsz el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!