Pages

2011. január 9., vasárnap

levél,küldetlen

Miért utállak?Nem tudom.


Miért mentél el olyan messzire? Én toltalak, tudom. De hiányzik néha ahogy nevetsz, vagy megjegyzed ironikusan, hogy még milyen kicsi vagyok.


Hiányzik a kezed, de nem akarom, hogy megérints vele, csak integess ha meglátsz.

Hiányzik a szemed, de nem akarom, nézni, csak rápillantani, mikor viccet mondok, s könnyes lesz, mert nevetsz.

Hiányzik a szád, de már nem csókolnám meg, csak látni akarom, ahogy beszélsz, mikor tanácsot kérek.

Hiányzik a hajad, mert pont mikor ott voltál, közel, akkor levágattad, s most hogy nő, már nem biztathatlak, hogy ne vágasd le.

Hiányzol, mert fontos voltál, hiányzol, mert megbántottalak, és soha nem volt elég erőm bocsánatot kérni, hiányzol, mert mindig menekültem, és te voltál az egyetlen, aki le tudtál ültetni, szembe saját magammal, ha ez nekem fájt is.

Hiányzol, mert annyi mindent kéne elmondjak még neked

.De nem szeretlek. Mostmár nem. Talán nem is szerettelek soha, mégis hiányzol, jobban mint bármi ebben a pillanatban.S néha már annyira, hogy félek bevallani magamnak, s inkább hagyom, hogy azt hidd utállak, mert túl büszke vagyok,

De nem utállak.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

szóld meg!