Milyen a szerelem? Azt mondják könnyű, olyan mintha zuhannál.
Én soha nem zuhantam, inkább bolondos röpködésnek nevezném. Egyszer voltam szerelmes, nagyon. De milyen rég volt, nem emlékszem, csak ha visszaolvasom a naplóm. Kár ,hogy akkor nem írtam róla többet. De kiveszem a saját szavaimból: gyerek voltam, nagyon buta, erkölcsös, és naiv. Azóta kifordítottam magam párszor, s rájöttem, hogy nincs is szerelem. Azért emlegetik az elsőt, az igazinak, mert arra senki nem emlékszik, s hihet benne, mint a tündérmesékben.
Szeretni lehet. Ó, olyan odaadással amilyennel csak szeretni tudsz, fojtogathatsz, simogathatsz, bele is őrülhetsz. De ez egy fogalom:szeretet, ez mind belefér. Nincs szerelem.
Most úgy nézhetek ki, ha ítélnem kéne magam látatlan a szavaim alapján, mint egy kivénült aggleány, akit átvert a világ. Pedig olyan keveset tapasztaltam még. S ezt mégis kijelentem, ki merem jelenteni, mert tudom, s szar, hogy senki nem képes bevallani ezt, ha másnak nem is, de könyörgöm, saját magának. Hova epekedni a szerelem után? Kijelentjük, hogy a nélkül nem ér semmit az élet…
Az élet olyan mikroszkopikus, nem láthatjuk szabad szemmel, miből tevődik össze, csak élnünk kell, és felnőni, majd belehalni. De szerelmet soha nem szabad várni. Nincs szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!