Pár csillag koptatja csillogó szemét.
Sikongó fájdalommal,suttogják halkan,
az eső vad, ködfelhős nevét.
S én állok szemeik alatt mozdulatlan.
Csendben fújdogáló, aranyos szellő,
kezembe markol, kétségbeesetten,
és még pár csillagot kitakar a felhő,
én még állok, mindig tehetetlen.
Egy tragédia veszett el, körülöttem,
az éjszaka nedves förtelmében,
és én mozdulatlan végignéztem.
Kezemhez a szél vére tapadt,
arcomat megtépázta az ég szemeinek fénye.
Most szememre álomkép ragadt,
elhull testemről, az éjjel borzalmas sötétje.
Szerelmet tapintok, álmatlan, a kezemben,
és nem érdekel, ki gyilkol most,
alattam,vagy fölöttem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!