Cogitatione

Ha gondolsz rám,más a fény?

Nekem más. Tompul, csillapodik,

átsűrűsödik, megölel, mint valami földöntúli lény,

olyan hamis, szűrt fény...

Álmomban másképp csillog a szemed.

Féltlek.

Egy univerzum. Egy talán.

Elalél bennem a kéj, elsiklik alattam az éj.

Benned a fény, rajtam a cél, amibe mindened elér,

egy térben velem, egy képen mindkét kezem,

veled a szemem, az eszem, a véletlen sóhaj,

és sok féltőn bújó gondolat.

Ha gondolsz rám, más a levegő?

Nekem más. Alszik, néha mocorog csak,

pihen benne a végtelen erő.

Csak rólad álmodik, körülöttem.

Ilyenkor nem fúj, nem dúl, nem fél.

Mosdatlan tekintetem. Mocskos, és eleven.

Megfertőztél.

Esztelen, veszett véletlen, hogy

meztelen, fesztelen eszed mocskos tekintetem,

és szemtelen vírussal járod át a lelkem.

És jól lakom egy lélegzeteddel.

Megfertőztél.

Most rád gondolok.És a fény...

átsüt az alvó levegőn.