Elveszett az árnyékom, nem követ semmi.
Árnyéktalan suhanok,
így nem éri meg, Valaminek lenni.
Egy tárgy vagyok, kopott és hamis,
lelketlen,leárazott, haknis.
Árulom magam, míg meg nem vesz a Semmi,
s akkor mindegy, milyen árnyéktalan lenni.
Semmié lettem. Pusztán lakom, egy ablaktalan házban.
Gyereket szültem, vértelen, árnyéktalan lázban.
Álmokat dugtam el, a Semmi pincéjébe,
rám telepedett, Semmilyen szerelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!