Pages

2011. május 10., kedd

Álomkeverőpult

Bizonytalan volt szememben a fény, mikor saját késem vettem el kezemből.

Feszült volt a levegő,

apró kék szilánkok álltak fülem mellet,

jelezve, hogy mozdulatlanná tett,

saját merev feszültségem,

s bizonytalan istenképem.


Mégis imádkoztam, egy távoli kis kápolnában,

ajtaja nem volt, ki-be járt rajta, élő, s holt,

s mikor eleredt az eső,

apró tócsákat szőtt,

körbe a padló lyukakban.


Ezután sokat táncoltam,

valami régi erkölcstelen klubban,

meztelen voltam, mű-vigyorogtam.

S aprópénzzel a kezemben,

valami romlott ételt vettem,

egy lerobbant benzinkútnál.


A perselyem, összetörtem egy régi szerelem fején.

S lentről néztem, pokolból,

hogy hűl ki szememben a remény.

Majd tiszta tócsából ittam az erdő szélén,

és a sátánnal pókereztem a Hősök terén.

S elnyertem saját lelkemet,

s betöltöttem vele az egész világegyetemet.


Kívántam saját vezeklő testemet,

ahogy ostorral csapdostam hátam,

s sikolyaimmal mindig arcon találtam,

azt ki éppen nevetett.

Kívántam, mert rátaláltam,

arra akit éppen vártam,

szép volt bennem minden érzés,

s válaszokkal minden kérdés.

Vérrel mostam meg arcom,

és elvesztettem a hangom,

majd saját anyám, mély ölébe,

kiszálltam, fel, valahova az égbe,

vagy talán le a mélybe,

de elhagytam porladó lélek tutajom,

s beszívott valami magasabb birodalom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

szóld meg!