Sors-súgó
Kezedre írtad sorsomat, s onnan súgsz nekem.
Benned megvan mindenem,
ha szemedbe nézek, szememet nézem.
Csak maradj úgy mellettem,
hogy akármikor nyakadra sírhassam félelmem.
Neked nem fáj egyetlen gondolatom sem,
te érzed, miért sír bennem minden,
mikor megremeg a kezem.
Elég egy apró mosoly, amivel oldalakat írsz bennem,
elég egy gyenge szó, s megforrasztod életem.
Keresem arcodon, néha, azt a lapuló csodát,
amivel átsimítod gondjaimon, a gyászruhát.
Keresem fejeden, néha, a glóriát,
amitől így kinyitod bennem, az idilli hisztériát.
Mert úgy tudom rádsírni szívemet,
s úgy tudom szuszogni benned kéjemet,
s úgy virít arcomon a szeretet,
hogy néha nem hagy nyugodni a képzelet,
hogy más vagy, mint a közkeletű tömeg...
Benned valami istennő feszeng.
Csak maradjon szemem a szemedben,
hagyjad a sorsom ott, a kezeden,
s súgjál nekem,
mert az én színpadom komor,
s nélküled kialszik a reflektor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!