Én kérem szépen, panaszkodni szeretnék!
Tudja a fene, hogyan is szokták ezt csinálni, én azt tudom, hogy itt ez a könyv, bele írni lehet, azt írja rajta hogy panasz. Nekem panaszom az volna!
Panaszkodnék az életemről, de nem lenne elég hozzá ez a pár kopott papírlap, így csak annyit írnék...miért hagytátok, hogy megszülessek? Miért mondtátok hogy éljek? Miért engedtétek, hogy szeressek? És legvégül, miért kértétek, hogy ezeket mind, teljes testemmel, lelkemmel, megéljem?
Most csak úgy sínylődök, mindig, új, meg új okot kapva arra, hogy van itt értelme létezni. De aztán mindig ott kötök ki, hogy nem baj, más is végigcsinálja, nekem is menni fog. De megéri így leélni az életet? Megéri ezért hagyni lebegni magamban a lelkemet? Mert szegény csak nyomorog, s éhezik folyton, s nekem már nem jut, csak könny, s szabadság helyett, korom, ami befeketíti minden kicsi mosolyom, amitől úgy érzem, talán lenne okom. Okom mire? Lehetetlen. Ezzel panaszom lezárom, remélem tudomásul vették, választ nem várok, csak változást, vagy egy okot. Hogy mire? Az döntsék el, légy szíves maguk.
Szép éjszakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!