Hosszú ma a szempillája a szélnek,
nagyokat pillant,
és elered délnek.
Én állok a szeme sarkában,
könnyként folyok le álmos sóhajában.
Ha elérhetne a szempillám hozzád,
s úgy simogathatna, mint a szél
egyetlen pillantással hurrikánom lennél.
Ha fújhatnék hozzád, akármilyen szellőt,
altatnálak csendben, dorombolva rajtad,
Majd kitépnék egy erdőt,
És ott állítanám fel az ablakod alatt.
Vinnék oda madarat, fújdogálnám fészkét,
hogy szerenádot énekeljen,
ha én éppen félnék...
mert megriaszt a nagy szerelmem.
Egy pici csermely folydogálna,
át a rengetegen.
Benne zúgna minden szavam,
amit neked elképzeltem.
S olyan boldog lennék, hogy rögtön belehalnék,
s halálomban is ott suhognék,
fújdogálva hozzád bújnék,
minden lombban, minden zugban,
minden apró kis mozdulatodban.
megszólalnék, minden mondatodban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!