Túl sok alvás után, bódító az ébredés. Lágy melankolikus hang suttogja fülembe, hogy tegyem vissza a fejem a párnára...csak pár percre. Engedelmeskedek. S míg játszadozom saját józanságommal, estén kapom magam.
Este van. És ülök egyedül, magányban, párnámmal sugdolózok. Majd megcsiklandoz valami zene , fel húzom hangerejét, s elveszve szipogásom hangjai, az ürességbe tűnnek.
Táncolni szeretnék, vagy énekelni, de valamit igazán jól csinálni, valahol, valamit élvezni, valamit jobban kívánni, mint az alvást.
Basszus. Dettó. Ezért is szoktam le régen a delelésről: egy óra szundi, és aznap már semmire se voltam jó, mert nem múlt el a bódult zsongás ...
VálaszTörlés