Nem említem nevedet.
Nem elevenítem fel, egyetlen egy emléked.
Nem sétálok, ahol fogtam rég a kezedet.
Semmit nem csinálok, hogy ne halljam a szívedet.
Mégis megőrjít dübörgése.
Hova lett a fél szemem?hova lett el mindenem?
Minden szakadt, minden fáradt.
Mindenben sóhaj, és kétszínű bűnbánat.
Fázik a kezem. Fázik minden könnycseppem,
megfagyva hull államra.
Hogy takargattad a szívem...
hogy, soha ne fázzon, hogy ne féljen.
Mibe süllyedt bele minden reményem?
Csak szuszogok.
Élettelen állatok.
Tengerzaj. Hullámok.
Vizes a szemem. Megfázok.
Hiányod.
Fakó ruhás táncosok. Fekete morajok. Forró szólamok.
Szélben sírok. Hadd száradjon arcomra szíved dübörgése.
Minden bevégződik , mint a mese:
Fele igaz, fele álom, ha elhiszed, azt se bánom.
Igen, az a hiány ... megveszekedett tud lenni.
VálaszTörlésHiába mese, álom, valóság ... keveredik, és együtt igaz. Külön mind csak féligazság. Az meg nem baj, ha az a bizonyos dobbanás kiprésel pár élő kristályt ... ha azokat mégoly hidegnek is érzed ... pedig nem hidegek. Szerintem.