Parancslakó vagy.
Parancsok rabja.
Parancs a túlélésért,
az átélésért.
Parancs a mondatoknak,a szavaknak, az árulásnak.
Parancs a szerelemnek,
szívek imbolyognak,
mélyen benned.
Eltévednek,
Félve élnek.
Éber álom, lefestem önarcképem: szürke foltok, a fekete vízfestéken.
Mert mindig meg akarunk felelni a világ követeléseinek. És ez stresszel, mert nem sikerül. De miést is sikerülne?
VálaszTörlés