Szabadabban rezgett a tér, s ráolvadt az idő,
képtelen látomás apró kéznyomai
telepedtek talpam, s tenyerem szegleteibe,
a kéznyomok kitakarták,lassan , szemérmesen
fertőzött sebeit a világnak,
s rámzúdúlt a genny,
hallva őszinte sikolyát,
a zongorának.
Bosszús csendje szememnek,
némán tekergeti a könnyeket.
Csak szép legyen.
Halott lettem, élettelen,
ne támassz fel, istenem!
Csak szép legyen.
Görcsösen,fulladva élveztem,
saját kínos hosszú temetésem,
Tévedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!