De koszorút nem kap már tőlem.
Kiléptem, útra futtam, s elkéstem.
Szeretnéd, szerethetnéd, szerelmesen,
Kérdezhetnéd…nem fog már el,
Kergetőzve csúszta szét,
S én bele…az éjszakába menekültem
Mert ma a gyilkos éjszakától,
Pusztán egy tüzet kértem.
S most képekben ír a kezem,
S gúnyos vigyor a szám,
Itt ezt én már nem érthetem.
Boldogságom ízléstelen.
Nem akarok verset írni,
Csak lepörög a sor végén az enter,
Füstöm fújom a papírra,
Lábam alatt narancshéj hever,
Tanulnék, de nem tehetem,
Mert boldogságom ízléstelen.
S most, itt, ezt a buta verset,
nagyon gyorsan befejezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!