minden pólusom szeplőtelen.
Azt hittem, megvédhetem,
úgy értettem, én kérdeztem,
de beleordít rém-véresen
szerencsétlen képzeletem.
S hova téved tekinteted,
nem fájod, nem élvezed
szakadt, bolyongó érzés! Elfed.
a szemem saját magába mered.
Pillantra megnémultam,
süketen néztem a kezeket,
hogy tapsolják körbe a testemet,
mint valami őrült rituálé...
de a szemem nem kérdezett,
meredt, magába, engem evett.
S áldozat lettem,
saját képzeletemben.
Előtünnek néha jobb-, vagy bal szemem mellet,
dallamra mozgatják őrült szemeiket,
az árnyak valami más frekvencián énekelnek.
szorosan feszíti szét eszemet,
befed minden zajt, őrült csend lett,
cikázik rejtett tudatomon,
érzi vérem, maga alá von.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
szóld meg!